November 2012

Ebben a bejegyzésben részekre szedek egy Ortner kályhát, és megpróbálom elmagyarázni, hogy mitől más, mit egy „hagyományos” cserépkályha vagy kandalló. Az elv! A lejjebb látható kisfilmből kiderül, hogy a Hypocaustum rendszer miként működik. Szemben a kandallóknál alkalmazott légfűtéssel, itt nincs kellemetlen poráramlás, mivel a burkolatunk zárt.

A tűztér és a köpenyfal közti légrés átlagosan 5 től 25 cm-ig terjedhet, ezáltal jóval nagyobb fűtött felületeket lehet kialakítani. Ez előnyös, mert a meleg egyenletesen oszlik el, jó, mert más helyiségeket, akár TÖBB SZINTET is be tudok kapcsolni a fűtésbe.

Az Ortner kályhát nem kell időközönként újrarakni, mivel a magja egy speciális samottból készülő alapkályhából és a több mit 1400 °C-on égetett KMS elemekből áll. A beépített égéslevegő szabályzó biztosítja a maximális hatásfokot, és lehetővé teszi a beavatkozás nélküli üzemeltetést. 

A kályhában található füstjáratok méretezését egy számítógépes programmal végezzük, természetesen a kémény és egyéb műszaki paraméterek figyelembevételével. Egy gombnyomásra megkapjuk az összes technikai adatot, úgymint teljesítmény, hatásfok, károsanyag-kibocsátás, füstgázhőmérsékletek, stb. Innentől a működésre már nincs gondunk, koncentrálhatunk az esztétikára.

Milyen legyen a burkolat? - hangzik el sokszor a kérdés. A kályhacsempék évszázadokon át őrizték a jól megérdemelt pozíciójukat. Elsőszámú és mindenki által zengett előnye, hogy „jól tartja a meleget”. Igen ám, de ma már léteznek más, hasonló jó tulajdonságokkal bíró anyagok is. Az ilyen kályhaépítő lapokat egy speciális kreatív vakolattal évről évre kedvünkre színezhetjük.

A kérdés tehát így szól helyesen: Milyen legyen a kályha, amíg meg nem gondolom magam! 

https://www.youtube.com/watch?v=uULVo6yvXWM&t=1s

A görög eredetű hypocaustum szó a meleg levegő áramoltatásával történő fűtést jelenti. Az ezen az elven működő berendezéseket a római birodalom hidegebb éghajlatú vidékein alkalmazták először. Az antik hypocaustum három fő részből állt: az épületen kívül elhelyezett befűtő kamrából (praefurnium), a hozzá csatlakozó lebegő padlóval épített felfűtő térből (suspensura) és a falakban levő üreges kiszellőző rendszerből (tubuláció).

A praefurnium földbe süllyesztett előtér volt, melynek oldalait kőfalakkal látták el. Innen a külső főfalban kialakított nyíláson át lehetett fűteni a padló alatti üregeket, csatornákat úgy, hogy közben a belső helyiségek tiszták és füstmentesek maradtak.
A lebegtetett padlót kisebb oszlopok (pilae) támasztották alá. Keresztmetszetük négyzet vagy kör volt, rendszerint kőből készítették, vagy téglából falazták őket. Rendszerint lábazati résszel, törzzsel és szélesebb fejezettel készültek. Magasságuk lakószobák esetén 1,5 - 2 láb volt, de fürdőkben elérte a 3 - 4 lábat is. Az oszlopok tetejére és a csatorna falára támaszkodtak a padlót hordó szögletes kő vagy téglalapok, melyeknek tetejére vastag terazzo burkolatot, ritkábban mozaik padlót készítettek.

A lakóházaknak csak néhány fontosabb helyiségét fűtötték. Ezekben a lebegtetett padló csak ritkán töltötte ki az egész helyiség alapterületét, az esetek többségében elég volt csak a padló egy részét fűteni. Ilyenkor keskenyebb vagy szélesebb csatornákban vezették a levegőt a padló alatt.

A fürdőkben épített padlófűtés nagyobb igénybevételnek volt kitéve. A caldariumban lévő hypocaustumot két napig fűtötték megállás nélkül, mire a megfelelő hőmérséklet kialakult. Ilyenkor a padló olyan meleg volt, hogy a fürdőzőknek speciális cipőt kellett viselniük, hogy a lábuk meg ne égjen.

Kevésbé közismert, hogy a hypocaustumokat a középkori Európában is ismerték. A kályhák szélesebb körű elterjedése előtt a XIII. és a XIV. században az antik előképektől sokban különböző hypocaustumokkal próbálták meg a középkori kolostorok, iskolák, és királyi paloták hideg helyiségeit felfűteni. . Egy épületben rendszerint csak egy, esetleg két hypocaustum volt, ezért sok példányuk nem maradhatott ránk. Hypocaustumok maradványait tárták fel a Margit-szigeti domonkos női kolostorban, valamint Esztergom és Dömös rendházaiban, valamint az egri püspöki palota alatti romokban és a pécsváradi várban. Hypocaustum fűtötte a budai, az esztergomi, és a visegrádi királyi vár fontosabb helyiségeit is.

Forrás: Sabján Tibor

Íme, néhány hőkamerás felvétel, amelyek bizonyítják, hogy a légréssel épült kályhák külső felülete egyenletesebb hőmérsékletű, mint a hagyományos testvéreiké. Működésbeli különbségekben, hatásfokban nem kell összevetnünk a két módszert, hiszen jól megépítve mindkettő lehet tökéletes.

Annyi azonban biztos, hogy a légrésnek köszönhetően nem fordulhat elő, hogy a kályha bizonyos részeken túlhevült legyen, hiszen a zárt térben a hőmérséklet kiegyenlítődik.

Ez fontos szempont, mert ennek köszönhetően nem keletkeznek feszültségzónák a csempefelületen, így kizárt, hogy a burkolat vagy a fuga megrepedjen.

Egy nem mindennapi kivitelezés képeit teszem közzé, ahol látható, hogy miként építhető össze az Ortner hőtároló rendszere egy antik megjelenésű körkályhával. Remekül elfér az GOR 44-es tűztér a KAM spirál hőtároló elemekkel együtt egy 60 cm átmérőjű hengerkályhában. Az egymásra illesztett 6 db gyűrű a hagyományos kályhák füstjáratainak felel meg.

A kettős héjazatú építés lényege, hogy a hőtároló mag és a kályhacsempék között zárt légrés van, így a felfűtött kályha teljes felülete egyforma hőmérsékletű.

Íme, néhány technikai adat, amely sokak számára meglepő lehet!

A rendszer 4,5 kg száraz tűzifa elégetésével 6 órán át biztosítja az egyenletes meleget. Hatásfoka 87,9%, névleges teljesítménye 15,6 kWh, ez a hat órás fűtési ciklus alatt 2,4 kW-ot jelent.

Alacsony energiaigényű házak helyiségeinek fűtésére kiválóan alkalmas.

A kerámiák a Sápy Manufaktúra Kft. műhelyében készültek.