Hypocaustum fűtési rendszer története

A görög eredetű hypocaustum szó a meleg levegő áramoltatásával történő fűtést jelenti. Az ezen az elven működő berendezéseket a római birodalom hidegebb éghajlatú vidékein alkalmazták először. Az antik hypocaustum három fő részből állt: az épületen kívül elhelyezett befűtő kamrából (praefurnium), a hozzá csatlakozó lebegő padlóval épített felfűtő térből (suspensura) és a falakban levő üreges kiszellőző rendszerből (tubuláció).

A praefurnium földbe süllyesztett előtér volt, melynek oldalait kőfalakkal látták el. Innen a külső főfalban kialakított nyíláson át lehetett fűteni a padló alatti üregeket, csatornákat úgy, hogy közben a belső helyiségek tiszták és füstmentesek maradtak.
A lebegtetett padlót kisebb oszlopok (pilae) támasztották alá. Keresztmetszetük négyzet vagy kör volt, rendszerint kőből készítették, vagy téglából falazták őket. Rendszerint lábazati résszel, törzzsel és szélesebb fejezettel készültek. Magasságuk lakószobák esetén 1,5 - 2 láb volt, de fürdőkben elérte a 3 - 4 lábat is. Az oszlopok tetejére és a csatorna falára támaszkodtak a padlót hordó szögletes kő vagy téglalapok, melyeknek tetejére vastag terazzo burkolatot, ritkábban mozaik padlót készítettek.

A lakóházaknak csak néhány fontosabb helyiségét fűtötték. Ezekben a lebegtetett padló csak ritkán töltötte ki az egész helyiség alapterületét, az esetek többségében elég volt csak a padló egy részét fűteni. Ilyenkor keskenyebb vagy szélesebb csatornákban vezették a levegőt a padló alatt.

A fürdőkben épített padlófűtés nagyobb igénybevételnek volt kitéve. A caldariumban lévő hypocaustumot két napig fűtötték megállás nélkül, mire a megfelelő hőmérséklet kialakult. Ilyenkor a padló olyan meleg volt, hogy a fürdőzőknek speciális cipőt kellett viselniük, hogy a lábuk meg ne égjen.

Kevésbé közismert, hogy a hypocaustumokat a középkori Európában is ismerték. A kályhák szélesebb körű elterjedése előtt a XIII. és a XIV. században az antik előképektől sokban különböző hypocaustumokkal próbálták meg a középkori kolostorok, iskolák, és királyi paloták hideg helyiségeit felfűteni. . Egy épületben rendszerint csak egy, esetleg két hypocaustum volt, ezért sok példányuk nem maradhatott ránk. Hypocaustumok maradványait tárták fel a Margit-szigeti domonkos női kolostorban, valamint Esztergom és Dömös rendházaiban, valamint az egri püspöki palota alatti romokban és a pécsváradi várban. Hypocaustum fűtötte a budai, az esztergomi, és a visegrádi királyi vár fontosabb helyiségeit is.

Forrás: Sabján Tibor